„És ne feledd: ha mélyen hiszel abban, hogy mindig összekapcsolódunk egymással szeretetben, biztosan találsz szivárványt minden sötét felhő másik oldalán.” (Jerry Jampolsky)
Megalakulásának 25. évfordulóját ünnepelve emlékülést rendezett a Mellműtöttek Bács-Kiskun Megyei Egyesülete. A Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara székházában pénteken megtartott rendezvényen a megjelenteket előbb dr. Bodóczky Lászlóné, az egyesület elnöke, majd Szekeres Ernő, a Rákbetegek Országos Szervezete alelnöke köszöntötte. Ezt követően onkológus főorvosok tartottak előadásokat többek között az emlőrák sebészetében bekövetkezett változásokról és a gyógyszeres kezelés újdonságairól.
A mellműtéten átesett betegeket összefogó civil szervezet emlékülésén a múltról is megemlékeztek, a közösség egyik alapító tagja tekintett vissza az elmúlt 25 évre. Járomi Mihályné elmondta: „1991 októberében a Megyei Kórház Onkoradiológiai Osztálya több, emlőműtéten átesett beteget keresett meg levelével, melyben az ilyen problémával küzdők részére szervezendő klub megalakításának szükségességéről tájékoztatott. A november 5-ére meghirdetett összejövetelre 7 sorstársunk jött el, ahol dr. Szűcs Miklós főorvos úr és Kakujáné Söszler Gertrúd, a Szegedi Napforduló Szolgálat akkori vezetője tájékoztatott bennünket arról, hogy a Rákbetegek Országos Szövetségének irányításával szerte az országban alakulnak meg az olyan klubok, amelyek – a sajnos egyre növekvő számú – emlő- és egyéb daganatos betegeket hívatottak összefogni, segíteni, érdekeiket képviselni. Elmondták, hogy Bács-Kiskun megye az országos statisztikák szerint igen előkelő helyet foglal el az ilyen jellegű megbetegedések tekintetében, ezért jó lenne itt is egy ilyen klubot alakítani a Kecskeméten és annak vonzáskörzetében lakó, daganatos betegek megsegítésére.”
Így alakult meg 1991. november 5-én – Reménység Klub néven – 7 taggal az a kis csoport, melynek létszáma azután – a sajnálatosan egyre szaporodó megbetegedéseknek, másrészről az onkoradiológián dolgozó orvosok és nővérek figyelemfelkeltésének köszönhetően – szépen gyarapodott, és egy év múlva – 1992 októberében – a közösség egyesületté alakult.
Az egyesület logója ötvözi a melldaganatosok rózsaszín szalagját
és a közösség korábbi elnök asszonyának kezét,
így állítottak emléket Barnáné Erzsikének
Első vezetőjükről Járomi Mihályné megkülönböztetett szeretettel emlékezett meg. „A klub, illetve egyesület vezetője a megalakulásától kezdve Barnáné Erzsike volt, aki rátermettségével, a betegek iránti empátiájával irányította közel 20 éven keresztül az egyesület munkáját, s végezte áldozatos tevékenységét a mellműtött betegek testi-lelki támogatásában, segített a betegség feldolgozásában, vigasztalt és bátorított. Sajnos élete utolsó szakaszában sokféle betegség nehezítette életét és 2011 nyarán elveszítettük. Emlékét azzal szeretnénk ápolni, hogy nem hagyjuk kárba veszni azt a sok munkát, fáradozást, amit az emlőműtött betegek érdekében végzett.”
Az egyesület vezetését 2011-ben dr. Bodóczky Lászlóné Ági vette át, aki az eltelt 5 évben friss erővel, lendülettel irányította a kis csapat igen sokrétű és szerteágazó munkájukat. Céljuk, hogy minél több érintett társuk ismerje meg létezésüket és tevékenységüket, hogy szükség esetén segítséget nyújthassanak gyógyulásukhoz. Fontos feladatuknak tekintik felhívni a figyelmet a megelőzés, az ön- és szűrővizsgálatok fontosságára, és tudatosítani szeretnék az emberekben, hogy a rák legyőzhető, de ezt magunknak is akarni kell, és a nap minden percében tennünk kell érte.
Az egyesület szoros kapcsolatot tart a Rákbetegek Országos Szervezetével, együttműködnek a kórház, az Onkoradiológiai Központ és az Onko-klub munkatársaival, valamint a városi civil szervezetekkel. Kapcsolatot tartanak több társklubbal, részt vesznek egymás rendezvényein, hogy megismerjék egymás munkáját, kicseréljék tapasztalataikat.
Összejöveteleiket minden hónap utolsó keddjén tartják a Kápolna 8. sz. alatt lévő helyiségben. Emellett évente egy-egy kirándulást is szerveznek hazánk nevezetes tájaira, máskor a helyi arborétumban, vagy egy-egy társuknál jönnek össze néhány órára. Ezek az együttlétek mindig nagy élményt jelentenek számukra, ahol mint egy nagy család, megbeszélik egymás gondjait, problémáit, de az unokák fényképeit nézegetve az örömteli percekre is jut idő.