Tisztelt olvasóink. Szeretnénk figyelmükbe ajánlani Laboncz Sándor úti-beszámolóját. Olvassák szeretettel!

Első nap:

Kísérőimmel hajnal 5 órakor találkoztunk Karcag város határában,és végre útnak indulhattunk. Még az útnak indulás előtt hetekkel olyan érzések töltöttek el,melyek teljes nyugalommal töltöttek el,és ez utam során végig kísért. Nem éreztem magam semmi módon hátráltatva bármi is történt előtte vagy utána. Érzelmileg és lelkileg stabilnak éreztem magam,védőburok vett körül. Fizikálisan nem voltam és nem is lehettem kész,hisz egy ilyen út már kevésbé szól a fizikumról,más dimenzióban éreztem magam sokszor annak ellenére hogy szó szerint üvöltöttem egyet a fájdalomtól,de csak messze a többiektől nehogy meghallják és azt higgyék valami baj van. Pedig semmi baj nincs csak épp abban a pillanatban az agynak felül kellett kerekedni a testen és pont.

Nap folyamán szépen haladtunk az utak minősége és a hőség ellenére is.Tervezni nem terveztem előre szinte soha,hogy mennyit megyünk. Tudtam testem jelezni fog mikor lesz elég adott napon. Mondhatni a sors irányított bennünket,hisz így történt ez első napunkon is. Nap végeztével pont "belebotlottunk" egy panzióba 22:30-környékén kb.340 km-rel a hátunk mögött. Megvolt a bemelegítés a többi napra tudtam sok van még hátra,nem akartam ellőni a puskaport első nap.

Második nap:

Reggelünk nehézkesen indult. A nyereg és én valahogy nem tudtuk elviselni egymást,bár már ha a nap elején tudtuk volna hogy milyen hosszú lesz akkor hamarabb megbarátkozunk egymással. Jó tempó volt,szaladt az idő.Estére egy vihargóc közelébe keveredtünk,de szerencsére csak a nyomában jártunk. Tudtam hogy menni kell mert jól megy,ám a sors közbeszólt. Egy ellenirányú viharzóna szelét egyik pillanatról a másikra megkaptuk.Köpni nyelni nem tudtam. Éreztem lassan itt a nap vége és így is lett hajnali 3:30-kor. Gyors sátorépítés,pakolás a kocsiban és alvás,hisz 6:00-kor kelés.

Harmadik nap:

A hajnalban feltámadt viharos szél egész nap kitartott. Végem volt. Kerestem a választ,hogy miért nem enged haladni hisz nekem dolgom van.Választ nem kaptam.A természet ereje és az emberi elme harca ami fizikai fájdalommal jár.Utólag belegondolva nem is nagy dolog,egyszerűen csak meg kellett élni.Bár senki nem mondta hogy csinálni kell,és mégis van valami ami hajtja az embert.Segítenem kell és felnyitni az emberek szemét,hisz alig látják már a helyes utat,túl sok a vadhajtás és mégis abba kapaszkodnak vajon miért?

Több száz ilyen és ilyenebb gondolatok közepette ismét belebotlottunk egy szállásadóba pont záróra előtt.Sors. Munkaidejük után is szeretettel adtak "enni,inni,párnát a fejünk alá".

Negyedik nap:

Fájt mindenem,de kit érdekel menni kell mert Péter vár minket. Napunk dereka tájékán megérkeztünk végre Péterhez és megismerhettük egymást.Kifejezésnek nem épp helyt álló,hisz rögtön olyan érzés fogott el mintha már száz éve ismertük volna egymást.Kevés beszéd,tettek a cél érdekében ezt mindketten tudtuk s tudjuk.Én már sejtettem hogy hosszú nap lesz a többiek kevésbé.Jöttek a hegyek szépen egymás után a Mátra majd a Bükk.Újfent egy külső erő döntötte el hogy hol lesz vége a napnak,annak ellenére hogy a hátsó kerekem szétment lefele jövet a Kékesről 23 óra tájékán.Gyors kerékcsere és mentünk is tovább. A Bükkben nem messze Hollókő előtt jött az érzés most megpihenünk.Gyors sátorállítás egy erdész úton,pakolás az autóban és alvás hisz mindjárt hajnali 4 és 7-kor már úton kellene lennünk.

Ötödik nap:

Nagy hegymászás volt a bükkben.Szenvedés,kínlódás de menni kell mert haza kell érni.A külső tényezők egyre kevésbé érdekeltek már, a többieket akartam mihamarabb otthon tudni hisz elmondásuk ellenére is láttam a fáradtságot rajtuk,nem kérhetek több időt tőlük.Megérkeztünk,kellemes volt,csendes és baráti.A legtökéletesebb.

Másnap hiányozni kezdtek a többiek és az út,a menés. Mehetnékem volt.

Hatodik nap:

A nehézségek ellenére egyedül vágtam neki az útnak Szepsibe.Nem érdekelt semmi csak hogy kijussak.A sors: nem sokkal Mezőkövesd előtt egy hatalmas nyári viharba keveredtem.Szél,jég villám,minden ami ilyenkor jár,mert nekem ez járt és tudtam nagyon jól.Ezért is csak nevetni tudtam az egészen,szó szerint hangosan nevettem tekerés közben.Aztán ismét jöttek a hegyek,ismerős vidék pár napja pont erre jártunk.Megküzdöttem vele és várt Szepsi. Estére megérkeztek a kísérők másnapra.

Hetedik nap:

Jönnek a rossz érzések pedig még haza sem értem.Megint a szürke hétköznapok,de miért.Szabadnak születtünk vagy mégsem. Elindult a kerékpáros verseny.Kivülálónak éreztem magam.Nekem ez nem verseny,utam következő állomása ami sajnos már a végéhez közelít.A kinti magyarok segítőkészsége és hozzáállása előtt le a kalappal.Bár régről ismerem őket,de akkor is.Segítettek a szórólap osztásban,a verseny bemondója legalább kétszer tájékoztatta a versenyen résztvevőket és a közönséget,hogy mi otthoniak mit is képviselünk.Figyelem itthoniak tőlünk 230km-re külhonban magyarabb a magyar.

Indulás haza.Nehéz volt szellemileg is és fizikálisan is talán mert tudta a tudatalatti,hogy mindjárt vége. 23:30 Kedves baráti fogadtatás.

A természet szépségei mindvégig hatást gyakoroltak a fájdalmaimra. Pl.:életemben először láttam szarvast monumentális méreteivel,ahogy eső után a párában hajnal kettő tájékán a kísérő autó fényszórójában megpillantottam magam előtt,és szépen lassan átbandukolt az úton.Sorolhatnám még sokáig őz,róka,játszó mókusok,vaddisznó,menyét,rengetegféle madár.

"Mert lám a nemzetek előtte csak mint egy csepp a vödörben,egy porszem a mérleg serpenyőjén.A nemzetek mind semmik a színe előtt,alább valók azok ő előtte a mihaszna semmiségnél,az ürességnél.Ő az aki a fejedelmeket semmivé teszi,a föld bíráit hiába valókká változtatja,hát nem tudod hát nem hallod é hogy az örökké való Isten,az Úr a Teremtő aki a föld határait teremté nem lankad és nem fárad soha.Erőt ad a megfáradottnak és az erőtlen erejét megsokasítja.Elfáradnak az ifjak,s meglankadnak megtántorodnak a legkülönbek is,de akik az Úrban bíznak erejük megújul és szárnyra kelnek mint a saskeselyűk.Futnak és nem lankadnak meg,járnak és nem fáradnak el."

"A saját versenyét mindenki másképp futja,de honnan jön az erő amely a versenyen végig visz?      Belűlröl!"